A temetésről nekem csak ez a kép maradt meg. Én aludtam, mint egy halott. Pedig csak küzdöttem, mégpedig a rák ellen. A pap elkezdte a temetést, betettek egy koporsóba. Hirtelen elkezdtek a szememből vörös- és fekete könnycseppek kiesni. Dereknek az volt a démon képessége, hogy átlát a koporsón, és látta ahogy én sírok, és  egyre csak kiabált.

Derek: A FELESÉGEM! OTT SÍR! NÉZZÉK MEG!

Nehezen kinyitottam a szememet.

Én: Derek! Bri! Hát itt vagytok!

Megláttam a legjobb barátomat is, Ashley-t. Elkezdtem sírni örömömbe.

Én: Mi ez a nagy gyász menet?

Derek: Azt hittük meghaltál!

Briana: Igen! De úgy látszik túl élted!

Ashley: Végre, megnyugodtam, hogy nem haltál meg!

Én: Ezt is kipipálom. Menjünk haza!

Briana: Anya, apa, ti hány éve vagytok házasok?

Derek: Amennyi éves most te  vagy.

Én: És egy nagy összetartó család vagyunk!

Elmentünk a fodrászhoz, csináltatni szép hajat. Míg mentünk haza, smároltunk egy kicsit...

 

Otthon leültem, nézegettem a családi albumomat.

Ez a kép vajon mikor készült...? Ja már tudom...

EZT KI FÉNYKÉPEZTE LE?

Ez életem egyik legszebb napja!

Erre a képre is tisztán emlékszem! Az esküvőm!

 

Oldal: XVI. rész
Lilien története - © 2008 - 2024 - lilientortenete.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat